Távmunka-köntösbe bújtatott home office  avagy az otthoni munkavégzés szabályainak változása

A járványhelyzet miatti változások által generált szituációk biztosan a Te életedet is befolyásolták, gondoljunk csak a kijárási korlátozásokra, a maszkviselésre, az oktatás online vagy épp hibrid állapotára. De, hogyan befolyásolta a vírus a munkahelyeket?

Mostanában egyre inkább divatossá válik a home office, vagyis az otthoni munkavégzés az olyan munkakörökben foglalkoztatottaknak, akiknek szinte elegendő egy laptop és internet-hozzáférés a munkájukhoz. Ezzel összefüggésben felvetődik a kérdés: új foglalkoztatási típus jelent meg a magyar munkajogban vagy csupán a kialakult járványhelyzet szülte eseti megoldásként gondolhatunk az otthoni munkavégzésre? Miért nem elegendő a távmunka, illetve az erre vonatkozó szabályozás az ilyen helyzetekre?

Az Ügyvédelem (Dr. Nemes Ügyvédi Iroda) legújabb bejegyzésében a fenti kérdésekre igyekszünk választ adni, mindkét munkavégzési „formáció” szabályainak bemutatásával.


Talán lerágott csontnak tűnhet a téma, azonban ezt maga a Kormány cáfolja meg azzal, hogy módosította, illetve pontosította a veszélyhelyzet során a távmunkával kapcsolatos szabályok alkalmazásáról szóló 487/2020. (XI. 11.) Kormányrendelet sarkalatos pontjait. E módosítás ideiglenesen pontot tett a munkajogászok közötti hosszabb értelmezési vita végére, amely az otthoni munkavégzés és távmunka viszonyának megállapítása körül forgott.

A Kormányrendelet alapján ugyanis a veszélyhelyzet ideje alatt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: „Mt.”) távmunkára vonatkozó szakaszai helyett a Kormányrendelet idevágó szabályait kell alkalmaznunk. Ezek alapján távmunkának jelenleg nemcsak a kizárólag munkahelyen kívüli munkavégzést kell tekintenünk (ez lenne az Mt. távmunkavégzésre vonatkozó eredeti definíciója), hanem azt a foglalkoztatási formát is, ahol a munkavállaló a munkáját csak a munkaidő egy részében végzi a munkahelyen kívül.

A távmunka és az otthoni munkavégzés közötti legfőbb különbség, hogy míg az Mt. szerint a távmunkavégzés kizárólag számítástechnikai eszközzel végezhető munkát jelent, amelynek eredményét elektronikusan továbbítják (ilyen többek között az adatrögzítői munkakör), addig a Kormányrendelet ilyen kitételt nem tartalmaz, mi több: kifejezetten nevesítve, ideiglenesen bevezeti a „nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka” fogalmát. E kettősség alapján különböző munkavédelmi szabályok is változnak, illetve születnek a Kormányrendelet alapján, amelyekre később térünk ki részletesen.

További differenciáltság a munkavégzésre irányuló akaratnyilatkozat formájában jelentkezik. A távmunkavégzésről ugyanis változatlanul írásban, a munkaszerződésben kell a feleknek megállapodniuk, a tartós home office tehát továbbra is konszenzust igényel mindkettejük részéről. Ennek hiányában a munkáltatónak „átmeneti, munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás” jogcímén továbbra is csak korlátozott mértékben, naptári évenként 44 beosztás szerinti munkanapra nézve van lehetősége home office egyoldalú elrendelésére. Újdonságként jelenik meg viszont, hogy a Kormányrendelet – eltérést megengedő módon – kijelöli a távmunkavégzés főbb kereteit is. Ezek alapján a munkavállaló távmunka esetén főszabályként legfeljebb a munkanapok egyharmadában dolgozik a munkahelyén, a többi munkanapon távolról végzi a munkáját.

Fontos, főként gyakorlati vonatkozású változásként értékelhetjük, hogy míg az Mt. rendelkezései szerint távmunka esetén a kötetlen munkarend lenne az alapértelmezett, addig az általunk ismertetett Kormányrendelet fordít a helyzeten: amennyiben a felek másképp nem állapodtak meg, akkor a munkavállaló az otthoni és a munkahelyi munkanapokon is változatlanul az eredeti, „munkahelyi” munkaidő-beosztása szerint köteles dolgozni.


Ahogyan azt korábban említettük, a távmunka és home office kettőse komoly kihívást jelent a munkavédelem terén is. A Kormányrendelet – átmenetileg – rendezni kívánta az így kialakult anomáliákat, így alakult, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: „Mvt.”) munkavédelmi előírásai helyett is a Kormányrendelet ideiglenes szabályait rendeli alkalmazni.

Ezzel összefüggésben szükséges kiemelnünk, hogy amennyiben számítástechnikai eszközzel végzett távmunkáról van szó, akkor a munkáltató általi tájékoztatásnak elegendő az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeiről szólnia. Fontos azonban, hogy az e tájékoztatásban részesülő munkavállaló e kritériumok figyelembevételével a munkavégzés konkrét helyszínét már saját maga választhatja meg. Így dolgozhat otthonról, de választhat egy azonos munkabiztonsági szintet nyújtó kávézót, éttermet vagy akár nyaralót is. Ez a nagyfokú jogszabályi rugalmasság egyértelműen a munkavállalói oldalnak kedvez, ugyanakkor érdekes felelősségi kérdéseket vethet fel például egy munkahelyi baleset bekövetkezése esetén.

Ugyanakkor más a helyzetről beszélhetünk a nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén. A nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén a feleknek előre, írásban ki kell jelölniük a munkavégzés pontos helyszínét, amely csak a munkáltató által egészségügyi és munkabiztonsági szempontból előzetesen megvizsgált és megfelelőnek minősített helyiség lehet. Ez azonban nem elegendő a jogszabályok előírásainak betartásához: a munkáltatónak újra és újra meg kell győződnie arról, hogy a munkakörülmények továbbra is megfelelőek, és a munkavállalók ismerik és megtartják a rájuk vonatkozó munkavédelmi szabályokat. Ennek rendszerességére a jogszabály nem ad támpontot, az ellenőrzési időközöket a munkáltató belátására bízza.

A fent említett munkavédelmi előírásoktól a felek a munkaszerződésben írásban, közös megállapodással eltérhetnek. Az eltérési lehetőség biztosítása a jogalkotó részéről meglepő, mivel „békeidőben” kógens, kötelező erejű előírásoktól engedi az érintett feleket magánjogi megállapodásuk útján átmenetileg jogszerűen eltérni.

Összességében tehát érzékelhető, hogy a Kormány által létrehozott rendelet átmenetileg rendezni kívánja a járványhelyzetben kialakult és zavaros munkajogi viszonyokat, kisebb nagyobb sikerrel. A veszélyhelyzettel azonban a fent részletezett szabályok is megszűnnek, így fontos, hogy kellőképp felkészüljünk arra az esetre is, ha mindezek után alkalmaznánk az otthoni munkavégzés lehetőségét. Ehhez – a végleges, jogszabályi rendelkezések megszületéséig – egy belső, home office-szabályzat elkészítése jelenthet megoldást, amelynek során szükség van egy munkajogban jártas, felkészült szakember igénybevételére.

Amennyiben kérdésed merülne fel a témában, fordulj bizalommal a Dr. Nemes Ügyvédi Irodához!

Ha tetszett a bejegyzés nyugodtan nyomj egy Lájk vagy Megosztás Gombot!