LIKE a túlélésért II.

Nem hiszem, hogy létezne bárki is, aki ne érezné a mindennapjaiban, hogy „világunk” milyen hatalmas változáson megy keresztül. Az X generáció képviselői, a jelenlegi információs korszakban, már csak kapkodják a fejüket, hogy mi történik körülöttük. Alapvető igazság, hogy a nagy változások túlélésének titka a rugalmasság és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodó képesség.

Elég egy rossz szó?

A bejegyzés első részében arról beszéltem, hogy mindennapi életünket, mennyire behálózta az internet és a létünk, alapvető kérdésévé vált, hogy megtanuljuk használatának helyes szabályait, amelyen nem csupán a felhasználói ismeretek elsajátítását értem. Az interneten közzétett nem megfelelő vélemények komolyan befolyásolhatnak egy karriert is.

A munkavállaló a világháló közzétett véleménye irányulhat a munkáltatóra, a munkaviszonyra vagy ezektől teljesen független témára. A munkáltatóra vagy a munkaviszonyra vonatkozó vélemények, ha azok negatívak, könnyen vezethetnek olyan megállapításhoz, mely alapján sérülnek a munkáltató jogos gazdasági érdekei vagy jó hírneve. Ez annál is inkább így van, mivel ezekről a negatív „ítéletekről” az interneten meghatározhatatlan számú ember értesül.

Az egyéb tárgyú vélemények is lehetnek olyanok, amelyek problémát okozhatnak, hiszen egy politikai, közéleti vagy nem megfelelő formában tett kijelentés is befolyásolhatja negatívan a munkáltató jogos gazdasági érdekeit vagy jó hírnevét, hiszen egy munkavállaló véleménye óhatatlanul kihathat a munkáltató megítélésére.

Munkában vagy munkán kívül?

A munkáltatónak természetesen megvan a lehetősége, hogy a munkaidő alatt kontrollálja, illetve megtiltsa a munkavállaló internetezését. Munkaidőn kívül azonban ezt csak korlátokkal teheti, és nem avatkozhat bele szükségtelenül a munkavállaló magánszférájába.

Munkaidőn túl is figyelni kell?

A munkaidőn kívül tett kijelentéseknek közvetlenül és ténylegesen alkalmasnak kell lenniük arra, hogy veszélybe sodorják a munkáltató gazdasági érdekeit vagy jó hírnevét. Ezen túl figyelemmel kell lenni a munkavállaló munkakörének jellegére és a munkáltató szervezetében elfoglalt helyére is. Ezek természetesen leszűkíthetik a felelősségre vonás eseteit, a munkaidőn kívül tett véleményekkel kapcsolatban, azonban úgy gondolom, hogyha egyszer ezek az előírások bekerültek a Munka Törvénykönyvébe csak idő kérdése, hogy mikor kezdik el a munkáltatók „tágítani” az értelmezés kereteit és miként vonhatóak majd, egyre jelentéktelenebb munkakörben dolgozók, felelősségre, az interneten közzétett különböző olyan véleményeik miatt, amelyek negatívan befolyásolhatják a munkáltató gazdasági érdekeit vagy jó hírnevét, megítélését.

Akkor „Lájkolni” szabad?

Jogos tehát a kérdés, hogy egy a Facebookon megjelent cikk vagy bejegyzés „lájkolása” vagy megosztása tekinthető-e munkavállaló véleménynyilvánításának? Nem hiszem, hogy ez gondot jelenthet, hiszen egy úgynevezett „lájkolás” sokkal inkább figyelem felhívást jelent, mint valamilyen véleményt.

Jó tanácsok munkáltatóknak

Ahogy említettem a munkavállalóknak a munkaidőben és a munkahelyen folytatott magatartása szűk keretek közé szorítható, de a munkán kívüli tevékenység korlátozása is szélesebb lehetőséget kapott az új Munka Törvénykönyve által. A korlátozásokat, amelyeknek a munkaviszony rendeltetésével össze kell, hogy függjenek, és nem lehetnek aránytalanul súlyosak, mindenképpen előzetesen írásban kell közölni a munkavállalóval. A munkáltatónak azt is mérlegelnie kell, hogy különböző munkakörökhöz, milyen korlátokat állít fel. Ilyen lehet például, hogy az ügyvezetőnek tilos bármilyen politikai jellegű véleménynyilvánítás, az egyéb vezetővel összefüggésben felhívást tartalmazhat a vélemény hangnemével kapcsolatban illetve arról, hogy a kifejtett vélemény és a munkaviszony között ne legyen kifejezett összefüggés, míg az egyéb munkakörök esetében tilalmazott lehet például a munkáltató jó hírnevét sértő kifejezések használata vagy üzleti titkoknak és egyéb bizalmas információk „kikotyogása”. Az ilyen korlátozások megfogalmazására megfelelő megoldás lehet, egy munkáltatói szabályzat megalkotása, amelyben egyértelműen lefektethetőek a munkavállalókra vonatkozó szabályok, amelyeket így a megszegésük esetén sokkal könnyebb számon kérni illetve szankcionálni. Egy ilyen szabályzat azért is remek megoldás, mert a munkáltató által egyoldalúan módosítható és így a változó körülménykehez igazítható.

Ha már a „lájkokról” esett néhány szó, nem állítom, hogy könnyű a munkavállaló által az interneten közölt véleményeket „tetten érni”, hiszen ezekről többnyire csak véletlen folytán szerezhet tudomást a munkáltató. Az ellenőrzés egyszerűbb, ha a munkavállaló a munkaidőn kívül a munkáltató eszközeit használja, hiszen ilyen esetekben a munkáltató eleve megtilthatja, mondjuk a számítógép munkán kívüli célokra történő felhasználását.

Jó tanácsok a munkavállalóknak

Aki az előző, a munkáltatóknak szóló részt elolvasta, az könnyen legyinthet és gondolhatja azt, hogy semmilyen tartani valója nincs az interneten közzétett véleményeitől. És itt nem a „lájkokról” van szó, hanem az egyéb olyan „posztoktól” vagy „kommentektől”, amelyek veszélyeztetik a munkáltató jó hírnevét vagy gazdasági érdekét. A Munka Törvénykönyve alapján még mindig szűknek látszik az a keresztmetszet, amely alapján a munkavállaló felelősségre vonható, azonban nem lepnék meglepve, ha születnének olyan bírósági döntések, amelyek ezt a rést igyekeznek majd tágítani a munkáltatók érdekében. Természetesen az Alaptörvény IX. cikke alapján mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, azonban ez nem jelenti azt, hogy erre hivatkozva mentesüljön valaki a munkáltatói felelősségre vonástól. Annál is inkább, hiszen a munkavállaló által az interneten közzétett vélemények, számos esetben okozhatják a munkáltató negatív megítélését és ezen keresztül jó hírnevének vagy gazdasági érdekeinek megsértését, hiszen a munkavállaló személye és véleménye óhatatlanul kihat a munkáltató megítélésre is.

Persze erre is lehet legyinteni, hiszen bárki mondhatja, hogy például egy közösségi oldalon – a személyes beállítások miatt – csak egy nagyon „szűk kör” láthatja a megnyilvánulásait és nem tart attól, hogy innen bármi „kiszivárog”. Ez igaz lehet, de nem árt a jövőre is gondolni. Nem kifejezetten etikus, de ha valaki jelentkezik egy állásra a kiszemelt munkáltató jó eséllyel fog kutatni a közösségi oldalon lévő „profilja” az ott tett megnyilvánulásai után. Az USA-ban és Nyugat-Európában az ilyen jellegű „nyomozásra” már külön cégek szakosodtak.

Jelenthet hátrányt egy nem mindenki számára nyilvános Facebook profil?

Bizony jelenthet, hiszen, ha valaki regisztrált egy közösségi oldalra és az ott közzétett fotóit, véleményeit nem teszi bárki számára láthatónak, az nem feltétlenül egy pozitív üzenet a munkáltatók felé, hiszen éppen azt jelentheti, hogy rejtegetni valója van. Természetesen ez utóbbi
gondolatok már nem a jog világában tartoznak.

Utóirat

Legyél tehát bármelyik generáció szülötte, itt a XXI. század elején is meg kell tanulnod alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, el kell sajátítanod az internet és a közösségi oldalak használatán túl, azok „játékszabályait” is, a túlélésed érdekében!



Ha tetszett a bejegyzés nyugodtan nyomj, egy Tetszik és egy Megosztás Gombot!