A BÉRLET, AMI CSAK KÁPRÁZAT

A kérdést az Új Polgári Törvénykönyv hatálybalépése vetette fel, hiszen annak hatálybalépéséig a pénzügyi lízing fogalmát kizárólag pénzügyi tárgyú jogszabályok szabályozták. E szerint pénzügyi lízingnek minősül, ha a lízingbe vevő a szerződés alapján jogot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött idő lejártával a teljes lízingdíj és a maradványérték megfizetésével a dolgon tulajdonjogot szerezzen.

Ezt a fogalmat az új Ptk. nem vette át. A legnagyobb különbség, hogy az új Ptk. alapján pénzügyilízing-szerződésnek minősül minden olyan megállapodás, amely alapján a használatba vevő fél a szerződés tárgyát képező dolgot annak gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig használhatja; vagy ha a használatba vevő fél által fizetendő díjak összege eléri vagy meghaladja a dolog szerződéskötés-kori piaci értékét.

Ebben a meghatározás pedig nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a használatba vevő jogosult-e a dolog tulajdonjogának megszerzésére.

Ez első pillantásra nem tűnik nagyon fontos eltérésnek, de a különbség mégis komoly problémákat okozhat!

Hogyan? Lássuk!

Az új Ptk. szerint tehát pénzügyilízing-szerződésnek minősülnek a bérleti szerződésnek nevezett azok a megállapodások is, amelyek alapján a használó által a futamidő alatt fizetett díjak összege eléri vagy meghaladja a dolog szerződéskötés-kori piaci értékét.

Az pedig, hogy egy szerződés bérletnek vagy pénzügyi lízingnek minősül alapvetően befolyásolja a szerződő felek jogait és kötelezettségeit. Fontos eltérés, hogy a lízingbe adás tényét és a lízingbe vevő személyét a lízingbe adó köteles bejegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba, illetve a hitelbiztosítéki nyilvántartásba. Ennek elmaradása a lízingbe adóra nézve bizonyos esetekben hátrányos következményekkel járhat.

Bérlet vagy Lízing?

Egy hosszabb tartamú bérleti szerződésnél tehát érdemes odafigyelni, hogy a valóban bérleti szerződésről vagy pénzügyilízing-szerződésnek minősül-e.

Ezen túl felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e az MNB engedélye azokhoz a szerződésekhez, amelyek a Ptk. alapján pénzügyi lízingnek minősülnek. Az MNB állásfoglalása alapján pénzügyi lízing nyújtásához csak abban az esetben szükséges az MNB engedélye, ha annak tekintetében a Hpt.-ben meghatározott valamennyi fogalmi elem teljesül. Így egy hosszú távú bérlet vételi jog nélkül nem teremt engedélyeztetési kötelezettséget, még akkor sem, ha az kimeríti a Ptk.-beli pénzügyi lízing fogalmát.

Mi a helyzet az Áfa-val?

A változásokkal módosult a pénzügyi lízing áfabeli megítélése is.

Korábban egy lízingügylet attól függően minősült áfa-szempontból szolgáltatásnyújtásnak vagy termékértékesítésnek, hogy az „nyílt végű” vagy „zárt végű” volt-e. Tehát, ha a futamidő elején még nem volt biztos, hogy a bérlő a futamidő végén megszerzi az eszköz tulajdonjogát (mert arra például csak vételi opciója volt), akkor a lízingre irányadó áfát csak az egyes lízingdíj-részletek felmerülésekor, időben elnyújtva kellett megfizetni. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) újabb ítélkezési gyakorlata azonban ezt a megközelítést felülírta. Az EUB több ízben kimondta, hogy a tulajdonjog futamidő végén történő átszállásától függetlenül is, ha a konstrukció az eszköz tulajdonlásával járó összes kockázatnak és haszonnak az átruházásával jár (például azért, mert az esedékes lízingdíj-részletek jelenértéke gyakorlatilag azonos a termék forgalmi értékével), ez már elegendő ahhoz, hogy a konstrukció pénzügyi lízingnek és így termékértékesítésnek minősüljön.

Ez pedig az áfa-szabályok alapján azzal jár, hogy már a termék birtokba adásakor, vagyis – praktikusan – a futamidő elején meg kell fizetni a termék egész értékére eső áfát. Az új Ptk. szabályai alapján pedig valószínű, hogy a jövőben az adóhatóság szinte minden, a Ptk. szerinti pénzügyi lízinget áfa-szempontból is ekként, azaz termékértékesítésként értékel majd

Mi a megoldás?

Hosszú távú bérleti konstrukciók esetén a fentiek miatt átgondolandó kérdés, hogy a felek a szerződés tényleges gazdasági tartalmára is odafigyeljenek.

Amennyiben ugyanis a bérlő által fizetett bérleti díjak összege eléri vagy meghaladja a dolog szerződéskötés-kori piaci értékét, vagy a bérlő a dolgot annak gazdasági élettartamát elérő vagy meghaladó ideig használhatja, úgy a szerződés mind polgári jogi, mind adójogi szempontból pénzügyi lízingnek fog minősülni. Ez komoly eltérést fog jelenteni a felek jogi és adózási helyzetében.

Így, hát csak óvatosan!

Ha Tetszett a bejegyzés kattints a Tetszik vagy a Megosztás gombra!